Memória és fantázia
Egy jól ismert tárgyat mindig könnyebb észrevenni, mint egy nem ismertet. Ez azért van így, mert a fantázia és az emlékezőképesség segítségünkre siet. A tárgy képe korábbi asszociációkon keresztül más gondolatokkal összefüggésben belevésődik elménkbe. Erre emlékszünk, mikor látunk valamit. Ez segít nekünk abban, hogy a tárgyat a környezetéből könnyedén "kiemeljük", sokkal könnyebben, mint egy soha nem látott tárgyat. Bárki maga is kipróbálhatja ezt az igazságot. Ha egy embercsoportot látunk, könnyebben megjegyezzük közülük a barátokat, mint az idegeneket.
Ezért nagyon fontos, hogy a látászavarban szenvedők ápolják a memóriájukat és képzelőerejüket. A következőkben e módszert ismertetjük.
Pillantsunk rá egy kis tárgyra (mindegy, hogy mire), s figyeljük meg annak alakját és nagyságát. Igyekezzünk pontosan megjegyezni az apróbb részleteit is, aztán csukjuk be a szemünket, képzeljük el a tárgyat behunyt szemmel, majd kezdjük újra elölről a gyakorlatot. Fordítsanak erre naponta körülbelül öt percet, természetesen szemüveg nélkül.
Erre alkalmas tárgy lehet például egy szó is egy könyvben, vagy egy betű egy bizonyos szóban. Ha jól végzik a gyakorlatot, biztos, hogy a korábban memorizált betűkép vagy szó sokkal plasztikusabbnak és feketébbnek tűnik, mint azelőtt, s idegen szövegkörnyezetben is azonnal fel fogják ismerni. Ez már a látóélesség javulásának a jele. Többször ismételjük meg a gyakorlatot, de most már más szavakkal vagy betűkkel próbálkozzunk.
A fenti gyakorlat rendszeres végzése észrevehető javulást hoz a látóképességben.
Rögzített központi látás
A rögzített központi látás jelentése: azt látjuk a legjobban, amire éppen a tekintetünk irányul.
Lehet, hogy furcsán hangzik, de a látáshibában szenvedőknél ez nem így van.
A szemüvegviselés miatt állandósult izomfeszülés következtében a szem ideghártyájának (retina) középső része nem képes a képek pontos rögzítésére, mivel ezt a részt a szemüveg rendkívüli módon leterheli. Ezért ha a látászavarban szenvedők megpróbálnak szemüveg nélkül látni, azt tapasztalják, hogy a retina perifériás területével jobban látnak, mint a középső résszel. Az egészséges látás csak akkor érhető el, amikor a központi ideghártyarész ismét normálisan működik, vagyis ha elérjük a rögzített központi látást.
Az összes eddig ismertetett gyakorlat segít ebben. Létezik azonban egy másik módszer is. Nyissunk ki egy könyvet, összpontosítsuk figyelmünket egy bizonyos szóra a sor közepén. Hunyjuk be a szemünket, és a kiválasztott szót próbáljuk meg élesebben elképzelni, mint a környezetét. Aztán nyissuk ki a szemünket, nézzük újból a szót, majd újra csukjuk be. Folyamatosan ismételjük a gyakorlatot öt percen keresztül. Próbáljuk meg a kiválasztott szót egyre tisztábban, a környezetét pedig egyre elmosódottabban látni.
Hamarosan tapasztalni fogjuk: a szó valóban élesebb és tisztább lesz, mint a mellette lévők. Ez már a látóképességünk javulását jelenti.
Később úgy is gyakorolhatunk, hogy egy szónak csak egy bizonyos részét nézzük. Így képesek leszünk arra, hogy egyre kisebb részeket lássunk élesen. Ha odáig eljutunk, hogy már két betű közül is ki tudjuk választani az egyiket, akkor nincs tovább szükség a központi látás gyakorlására!
Olvasás
Azt szokták mondani, hogy a szem túlfeszítettségének oka az olvasás, különösen akkor, ha erre gyenge fény mellett kerül sor. A valóságban azonban éppen az olvasás bizonyul az egyik legmegfelelőbb módszernek arra, hogy a szemet aktívnak és egészségesnek őrizzük meg. Az olvasás sohase okozhat látáshibát, sőt, minél többet olvas valaki, annál jobban ellazul a szem.
Az egészséges látással rendelkező emberek kedvező fényviszonyok mellett szemkárosodás nélkül olvashatnak, míg a szemüvegviselők az olvasás alatt túlzott feszülésnek teszik ki a szemüket.
A normális látás visszaszerzésének egyik legjobb módja az, ha mindennap olvasunk valamit - természetesen szemüveg és erőltetés nélkül - az alábbiakban ismertetett módon.
Pihentessük néhány percig a szemünket tenyerezéssel, aztán vegyünk a kezünkbe egy könyvet vagy egy újságot, és kezdjünk el olvasni. A szöveget olyan távolságban tartsuk a szemünktől, amelyben a legjobban látjuk! (Rövidlátás esetében 15-16 és 31 cm között, távollátás esetében 60 cm, vagy még több lehet a távolság. Rendkívüli rövidlátás esetében előfordulhat, hogy a könyvnek a szemtől való távolsága olyan kicsi, hogy csak az egyik szemmel lehet látni. Ilyen esetben ajánlatos az egyik szemet egy kendővel befedni, míg a másikkal olvasunk. Ha az "olvasó" szem elfárad, akkor cserélni kell a szemtakarást, s a másikkal kell folytatni.) Ha közben elfárad a szem, akkor egy-két másodpercre be lehet csukni, de aztán folytatni kell a gyakorlatot. Akik egyik szemüket letakarva olvasnak, a takarás cserélése után külön pihenés nélkül folytathatják az olvasást, hiszen addig a szem pihent. Egész idő alatt rendszeresen kell pislogni!
Ez a fajta olvasás javítja a látást, és lehetővé teszi a szem rendeltetésszerű működését. Csak egyre kell állandóan ügyelni: nem szabad erőltetni!
Az, hogy mennyi ideig tart ez a gyakorlat, természetesen az érintett személytől függ. Egy kis idő elteltével már egyre több időt, két vagy ennél több órát bír a szem egyfolytában olvasni. Idővel azt vesszük észre, hogy javul a látás, és a fókuszbeállítás is tökéletessé válik. Ekkor már mindkét szemet egyszerre használhatjuk. Ha az egyik szem gyengébb, mint a másik, akkor a gyengébb szemmel többet kell olvasni.
Egyetlen látáskorlátozottnak sem szabad félnie az olvasástól, ha a fenti instrukciókat betartja. Ha valaki meggyőződik arról, hogy szemüveg nélkül is tud olvasni, örökre félre fogja tenni ezt a "vizuális mankót".
